Szárnyalás vagy várakozás?

Szárnyalás, vagy visszahúzódás?

   A tegnapi vihar elindította a fantáziám. Azon "gondolkoztam", mit is szimbolizálhat a vihar, illetve jobb úgy megfogalmazni, hogy milyen hozzájárulás lehetett az éppen megélt élethelyzetemhez?

• A villámok mire tudnak rávilágítani? Mi az, ami bevillanhat a mélyre eltemetett részeimből?
• Milyen hozzájárulás lehet a megrekedt energiáimhoz a hatalmas erővel fújó szél? Mit tudnék kisöpörni, ha felhasználnám azt a potencialitást, amit a szél megmutat?
• Mi lenne, ha nem magam ellen fordítanám a teremtő potencialitásomat, hanem megengedném, hogy mindaz a csoda, ami bennem van, hozzájárulás lehessen más számára is?

Hányan keressük a megtorpanásunk okaként a külvilágban, a körülményekben a hibát? Hányszor adunk adunk energiát embereknek  kibeszélve, megítélve őket, történeteket, meséket kitalálva, pedig....

Lehet, hogy csak rá kellene nézni, hogy mire vagyok képes, ha nem a más dolgával foglalkozom, hanem a sajátommal?

Az a vicces, hogy írom, írom a Mindennapi kérdéseket abban az illúzióban  ringatva önmagam, hogy ezeket  mások támogatására teszem, de tulajdonképpen mind rólam szól. Csak meg kellene fogadni őket!

Hát, most hagyom, hogy az eső tisztára mossa az elhomályosult látásmódomat, és abbahagyom a nyavajgást. Csak úgy, ukk-mukk-fukk, törlöm mindazt,ami eddig volt, és nézzük, mit tudok MOST teremteni?

És előfordulhat, hogy ez hozzájárulás lehet még NEKED is, de NE higyj nekem!

EZ CSAK AZ ÉN ÉRDEKES NÉZŐPONTOM

Mi a tied?

Legyen csodaszép napod, aki most ezeket a sorokat olvasod!