Egy autista fiú véleménye a Barsról

Egy autista fiatal az Access Barsról:

"Helló! Glen Shepherdnek hívnak, és néhány hete végeztem el az első Bars kurzusomat.
Nem csupán nagyon szórakoztató volt, de egy egész napot eltölthettem a csoporttal, ami könnyed volt, és annyira békés, hogy ebből még sokkal többet szeretnék!


A legmagasabb szintű autizmusom van down szindrómával vegyítve, úgyhogy az én valóságom nagyon intenzív ebben a valóságban.
Ami a mindennapi életemben történik, az nagyon más, mint az a világ, ahol te mozogsz. Nem csak arról van szó, hogy nincsenek szűrőim az információkhoz, és hogy nagyon gyakran túl van terhelve az érzékelésem, hanem számtalan hangot is hallok egyszerre, az emberek beszélgetéseit, a légmozgás hangját, ajtók záródását, autók elhaladását, az emberek lélegzetét, ahogy összedörzsölődik a bőr a bőrrel. Ezek mind olyan hangok, amik időnként azonos hangerővel történnek nekem. Azt is hallom, ami az emberek fejében megy végbe, látom a képeket, amiket kivetítenek, és higgy nekem, ezek nem mindig szépek.
Többnyire csak hümmögök, hintázok, vibrálok, a fogaimat csikorgatom, csapkodok a kezeimmel, és tekergetem körbe körbe a testrészeimet, megpróbálva ezzel eltompítani ezt az őrjítő helyzetet.
Jó barátom, Delany, rendszeresen futtatja a BARjaimat, akkor is, amikor nem vagyunk együtt, és ez nagyon sokat segít. Könnyedséget és békét nyújt a testemnek, és kiveszi az égető érzést a fejemből. Néha úgy érzem, tűz égeti az agyam ösvényeit, néha úgy érzem, szeretnék felrobbanni, és a BARS segít nekem.
Az a nap, amikor az első Bars tanfolyamot elvégeztem, és Édesanyám is ott volt, annyira csodás volt. Egész nap más emberekkel kellett egy teremben lennem, és ez nem volt fájdalmas, pedig nem arról volt szó, hogy a többiek, vagy akár én is mindent megoldottunk volna.
Arról van szó, hogy amikor valakinek futtatják a BARjait, a fejük nem rohan 1000 km/órás sebességgel, nincsenek állandó ítélkezésben magukkal, és olyan gyengédség van jelen, amivel nagyon könnyű együtt lenni.
A BARS olyan sokat tud változtatni. Mi lehetséges, amikor az emberek nem szeméttel teli fejjel teremtenek, ami nem is valós? Izgalommal és boldogsággal tölt el ez a lehetőség.
Van még mit mondanom a Barsról, de mostanra már elértem a kitűzött szószámot, szóval a legközelebbi találkozásig kérlek, Létezz, ez annyira sokkal könnyedebb."