Ellenállás, vagy megengedés?

Ellenállás vagy megengedés?

 

05.06. szerda: Gyűjts erőt az elhatározáshoz, merj belevágni bármibe, s érezd, hogy nincs akadály előtted

"...Gyűjts erőt az elhatározáshoz, merj belevágni bármibe, s érezd, hogy nincs akadály előtted, mert nem legyőzni és kiirtani akarod a téged gátló tényezőket, hanem hajlandó vagy megadni magad a jelennek, és ezáltal átalakulni. Átalakulni. Ez a mai nap kulcsa.  ...Már maga a próbálkozás is ajándékot fog hozni az életedbe. Vedd észre mikor, és mitől szenvedsz, mi okoz problémát, mit NEM akarsz megtenni, meglépni: ma könnyedén túlteszed rajtuk magad!" (Kiss Balázs Kunó: Csillagleső 2015)

Már hétfői hangfürdőn is eszembe jutott, de tegnap is előjött, ezért, gondoltam megosztom másokkal is, hátha segít másképp nézni magunkat.

Végig gondoltad, hogy amikor az árnyoldalról beszélünk, a mumusodról, akkor az tulajdonképpen micsoda?

Megszületik egy csodálatos kisbaba, mindenki imádja, elfogadja, értékeli, tulajdonságokat "látnak" bele. Árgus szemmel figyelik, hogy kire is hasonlít, kinek a vonásait, tulajdonságait fedezik fel benne, ahogy egyre nő. És a kisbaba lassan elfelejti, hogy ki is ő valójában, hiszen annyira szüksége van a szeretetre, törődésre, figyelemre, hogy BÁRMIT hajlandó érte megtenni, még azt is, hogy megváltoztatja önmagát, lemond arról a csodáról, aki megszületett benne, és eljkezdi hozzáidomítani magát a családhoz, környezethez, mindahhoz, amit elvárnak tőle.

De hova lesznek azok a kincsek, amiket hozott magával? Hova lesz az a csoda, azok a képességek, adottságok, készségek, amik ősidők óta benne vannak?

Becsukja egy titkos szobába, ahova csak ő mehet be, ahol kevés fény van, nehogy más észrevegye, amikor az ő kis titkos kuckójában emlékezteti magát arra, hogy ki is ő valójában.

Az idő közben telik, egyre több mindenre kell figylenie, egyre több mindenkinek kell megfelelnie, ezért szépen lassan, elfeledi, hogy mit is rejteget a titkok kamrájában.

Egyre többet hall a sötétségről, hogy az mennyire rossz, gonosz, és elfeljti, hogy mennyire jó volt megpihenni a félhomályban, ahol végre ÖNMAGA lehetett.

Egyre többet hallja, hogy a sötét erőktől félni kell, hogy minden, ami sötét, az csak rossz lehet, ami ellen harcolni kell.

Az a Hős, aki végig harcolja az életét, aki az Erejével "megvédi" a "gyengéket".

Szépen fokozatosan átalakítja a valódi erejét erőszakká, mert elhiszi, hogy az az erő, azt tisztelik, azzal fog érvényesülni. Annyira el van foglalva, hogy megtanulja a harcot, hogy teljesen el is feledi, milyen csodát zárt a Titkok Kamrájába. Megtanulta azt is, hogy minden sötét gonosz, így nem csoda, amikor "véletlenül", sok-sok év után újra felfedezi a bezárt szobát, már nem a csodát fogja benne látni, hanem a rosszat, selejtet, amit "ki kell javítani, meg kell szerelni, le kell győzni".

És elkezdődik a valódi belső HARC. ÉN küzd Én ellen. Az Egyik azért, mert azt hiszi, hogy minden bajáért, problémájáért az a titkos kamrába zárt "gonosz" a felelős, akit el kell pusztítani, a Másik azért, mert tudja, hogy ha elpusztul, akkor a Másik is vele hal! 

MINDKÉT FELÜNK AZ ÉLETÉRT KÜZD!

És ki lesz a győztes? Lehet-e győztes egyáltalán?

Pedig a megoldás annyira egyszerű!

Mi kellene ahhoz, hogy egy kicsit megállj abban a szobában, kívül hagyva minden előítéletedet, fix nézőpontodat, elvárásodat, ami ráadásul nem is a tied, hanem csak másoktól vetted át, és hagynád, hogy újból felfedezhesd azt az eredeti CSODÁT, akit anno elrejtettél a világ bántalmazásai elöl?

 

  • Mit tettél életbevágóvá a harc és ellenállás megszállott birtoklásában, amiért még a teljes tudatosságod birtokában sem vagy hajlandó a megengedést és befogadást választani?
  • Mit tettél életbevágóvá a környezetedhez, családodhoz való hasonulásban, alkalmazkodásban, megfelelésben, amiért képes vagy lerombolni, és az árnyoldalra száműzni önmagad könnyedségét, nagyszerűségét, örömteli megtestesülését?
  • Milyen energiát, hülyeséget használsz ahhoz, mindazt, ami jó, nagyszerű, fenomenális benned, mások ítélete miatt szarrá, selejtessé, hibássá változtasd?
  • Mi az értéke annak, hogy hibáztatod magad, hogy szenvedsz?
  • Hajlandó lennél megállni egy kicsit, amikor éppen magadat ostorozod, hogy "Állj, Ki helyett akarok harcolni? Kihez tartozik? Egyáltalán, az, amit ellenállásnak érzek, az MI? Kell-e vele valamit tennem? Kell-e rajta változtassak? Hogyan tudok rajta változtatni?
  • Mi az, ami ma lehetek, amit még soha nem próbáltam?


Minden, amit ez felhozott, hajlandó lennél törölni, semmissé tenni Isten tudja hányszorosan? POD, POC...


Legyen ma is csodászép napotok!

Bevezeto kep: